Tizenegy évvel ezelőtt a ”nagyvállalkozó” Miháldynak hirtelen pénzügyi nehézsége támadt. Én, a kis nyugdíjas kisegítettem 2 M Ft kölcsönnel, órákon belül. A tartalékomból, ami a nagyszüleim, a szüleim, és az én megtakarításom. Ami az életem és az élettársam élete végéig kell, hogy kitartson.
Fél év volt a visszafizetés határideje. Kikötöttünk egy elég magas kamatot is, ha nem fizetné vissza egy fél év múlva. Szerencsére egy szerződést is kötöttünk az ügyről. Arra is gondoltam, el akarja sumákolni a kölcsönt.
A lejárati határidő után fél évvel elkezdtem érdeklődni. Több hónapos kommunikációs kísérlet kezdődött. Ha az Ö által ismert számomról hívtam, nem vette fel a telefont. Számtalanszor hagytam üzenetet a vállalkozásánál, nem hívott vissza. Ez még jobb, mint ha válaszolt valamelyik levelemre. Eleinte az volt a válasz, a jövő hétfőn (vagy kedden, vagy szerdán) felkereslek. Kifizetem legalább az eddigi kamatot. Később (a második-hetedik évben), megjelent egy másik ígéret is. A jövő héten hétfőn (vagy kedden) átutalom a teljes kölcsön összeget a bankszámládra. Ezekben a válaszokban az volt a közös, hogy nem lehetett tudni, melyik hét hétfőjéről/keddjéről van szó. A következő hét, vagy a következő hónap, vagy év valamelyik napjáról van szó.
Amikor meguntam a több hónapos hitegetést, számtalan levél írását, számtalan telefonos próbálkozást, megfenyegettem a végrehajtóval. Ez segített, ha nem is rövidesen. Legalább az elmaradt kamatot kifizette. Ez az eljárás minden évben megismétlődött.
Az első pár évben megfűszerezte azzal, hogy nagyon fontos vidéki elfoglaltsága van, legyek türelemmel. Kiderítettem, mi ez a halaszthatatlan elfoglaltság. A balatoni vitorlázás, vitorlás versenyek. Ezekkel való foglalkozás közben nincs egy nagyvállalkozónak pár perce arra, hogy egy helyi bankból átutalja a már régóta esedékes pénzt a másik bankszámlájára a számtalan hitegetés után. Annak a számlájára, aki kisnyugdíjasként azonnal kisegítette a nagyvállalkozót, amikor segítségre szorult.
2018-ban a kölcsön lejárata az ötödik évbe lépett. Mint eddig minden évben, elkezdődött a figyelmeztetés, levelezés, hogy jó lenne, ha visszafizetné. Mint eddig minden évben most is csak hitegetésre, mellébeszélésre került sor. Ebben az évben is a levelezés mellett jó pár sms-t és telefont kaptam Zsolttól, különböző ígéretekkel. Ebben az évben egy új probléma is belépett. Egyik családtagom halálos betegsége miatt feltétlenül és mielőbb szükségem lett volna a teljes összegre. Természetesen az utóbbi néhány levél közben is kaptam sms-eket és a Zsolt telefonon is felhívott párszor. Az utolsó esetben telefonon is elmondtam neki, hogy egyik családtagom halálos beteg és szükségem van a pénzre. Biztosított, hogy gyakorlatilag már úton van felém a pénz, vagy Ő a pénzzel. Azóta is úton van, csak még nem ért ide. Sőt. Biztosított, hogy az adott betegség gyógyításának legjobb szakértője jó barátja. Ha igénylem, elintézi nála, hogy fogadjon az ügyben (talán ez pótolta volna a kölcsön visszafizetését). A családtagom meghalt. A visszafizetésből azóta sem lett semmi.
Most veszítettem el a türelmemet és hoztam nyilvánosságra a Zsolt megbízható barátságát, hogy okulhassanak belőle mások is.
Mivel 2018-ban a kölcsön lejárata az ötödik évbe lépett, kénytelen voltam közjegyző bevonásával végrehajtási eljárást indítani, nehogy elévüljön a tartozás. Mielőtt megindítottam a végrehajtási eljárást, még korábban többször is megemlítettem, hogy egyszerűbb lenne felvennie egy kölcsönt, az akkori igen alacsony hitelkamatokkal és nekem visszafizetni, mint nekem fizetni a magas kamatot. A kamat azért volt olyan magas, mert akkor - a kölcsön felvételekor - még olyan magas volt a kamat. És eredetileg amúgy is csak fél évről volt szó.